Hackerek előre!

Itt az idő, most vagy soha –

Ne arra pazaroljátok az energiáitokat, hogy bosszantó férgekkel, vírusokkal és zombi-PC-kel szórjátok tele a világot, hanem rögvest fogjatok neki a nyugati civilizáció hegemóniájának lerombolásához. Sok nagy Osama, kis laptoppal. Tiétek a világháló.

Ki hitte volna, hogy az amerikai biztonsági rendszer ilyen sebezhetőJ) és ki hitte volna, hogy ezt még tovább reklámozzák egyes abban érdekelt szagértők, hogy rávegyék az amerikai kormányzatot egy 500 millió dolláros, piti beruházásra. Mit tesz Isten, épp a hadügy és a belügy eredményei bizonyulnak a leglesújtóbbnak. Nem mondhatnánk, hogy a spanyol viasz lett itt feltalálva, ez úgymond, köztudott, egy jó ideje és 2001 után viszonylag sokat cikkeztek is róla. Azóta kezdem szétfosni az agyamat tőlükJ)

De jó is az, amikor a világ cyber security nagyágyúi szarrá ülésezik magukat válogatott e-crime kongresszusokon, amin részt vesz a rettegő Nokiától kezdve az FBI-on, a Skype-on és a Helsinki bűnügyi rendőrségen át a Ghánai Nemzeti Bankig mindenki, aki „számít”. A figurát – bár a probléma érzékelhető volt jóval korábban is, részben ezek is csak 2001 után kezdték komolyabbra venni hiába került a cirkusz addig is csillagászati összegekbe, a két torony leomlása után mindjárt más megvilágításba került a történet.

Közben pedig mi meg hackeltünk, amit értünkJ, és itthon a korai időkben nem sok minden volt, kamaszkorunk alapelve: csak azt nem lehet széthackelni, ami nincs, nem is irreális, ha azt vesszük, hogy anno egyes hatósági közegek játékgépnek nézték a számítógépet – nem is tévedtek nagyot - az egyik magyar minisztériumban egy államtitkár? pedig nemrég felháborodva közölte az osztályvezető felettes elvtárssal: hogy „innen mindenkit ki kell rúgni, mer’ ezek csak ülnek és bámulják a tévét (sic!).” Delegalább minket ez a veszély sem fenyegetJ, és azok is végre igazolva érzik magukat, akik szerint eddig is kár volt megválni a hagyományos aktakukac módszerektől – kulcsfontosságú helyeken nem is váltuk meg tőle… Ha leírta volna egy papírra és bedugja a páncélszekrénybe, na akkor azt tutira nem tudtam volna letölteni a világhálórólJ).

Node, a lényeg az, hogy a fejesek ülésezhetnek napestig, ezt a csatát igen nehéz lesz megnyerni – immár az érem másik oldalát is átlátva - mert mindig fog akadni egy kölyök alsó-mocsoládról, aki fityiszt fog mutatni a rendszernek. Ez ugyanis a rendszer kérlelhetetlen belső logikájából fakad. Szar ügy, de ez van.

Úgyhogy, marad a rettegés a köbön, a cyber-biztonsági kutatások finanszírozása, dollárbilliók költése biztonsági rendszerekre és végül a hacker-hadseregek szervezése (ld. Kína?), amivel majd szépen egymást lehet sakkban tartani? Esetleg.

Vagy elkezdhetünk egy másik paradigmában gondolkodni?:

Többek között a szabad inernet-használat korlátozásában, ellenőrzésében, visszafogásában – rettegésünk fokának mértékében.

Az a másk paradigma már úgyis nagyon megy nekünk, hiszen a kockázatkezelés korát éljük (bűnözés, bevándorlók, GMO, etc.) Hol is tartunk éppen? No Mohamed-karikatúra?

Azt a másik paradigmát nagyon sokan szeretnék, nemcsak azok, akik a terroristáktól rettegnek.

Egy új bolygó –új távlatok?

Felfedezték – állítólag - a "legföldszerűbb" exobolygót, ami a Gliese 518 jelű csillag körül kering (Libra (Mérleg) csillagkép, a Földtől kb. 20,5 fényév).

Na, az már tényleg itt van egy köpésre:-), talán élhető körülményekkel? Lássuk, mihez kezdjünk vele és az esetleges, nemkívánatos élőlényekkel?

Van, aki már a költözést tervezgeti – nekem is megfordult a fejemben, hiszen már vagy 15 éve megállapítottam, hogy nemcsak pályát, gimnáziumot, országot, hanem valószínúleg planétát is tévesztettem. És akkor voltak, nem is kevesen, akik ezzel igencsak egyet értettek, akik már akkor is

MÁSOK KIKÖLTÖZTETÉSÉT TERVEZGETTÉK – hogy idézzem Nemzetmentő Kockafej tanár urat, aki mintegy négy évig uszított minket történelemre a LZG-ben: `az ilyeneket, mint maga, meg a kozmopolita judeoplutokrata, anarchista, kretén és homokos (sic!) elvbarátait fel kellene lőni a Holdra.` Ja, gondoltuk, ott biztos ennél csak jobb lehet... és magunk is vágyakozva gondoltunk a Holdra – legalábbis történelemórán.

Egyszóval, feleim, mostantól van még remény, hogy megalapítsuk szerény anarcho –szindikalista, sörfőzésen és mariskatermesztésen alapuló vidám közösségünket ezen a távoli planétán!!! – már ha odaereszt minket a lesben álló karvalytőke...

Mert akárhogy is, mégiscsak az körvonalazódik, hogyha nem is mi kozmopolita judeoplutokrata, anarchista kretének (sajnos, nekünk biztos nem adnak majd űrhajót, kár belénk), akik talán feltennénk esetleg néhány elméleti és morális kérdést az univerzum önjelölt urainak további terjeszkedését illetően, de legalábbis a kalandvágyó emberiség Star Treken és Star Warson, Isaac Asimovon és Stanislav Lemen edzett képviselői nem nyugszanak majd, míg birtokukba nem veszik ezt az átvert csillagot.

Alkotmányos NEM az ingyen sörre… - Már megint elbuktunk valamit?

Már megint elbuktunk valamit? – Alkotmányos NEM az ingyen sörre…

Se mariska, se ingyen sör, együtt kell élnünk ezzel a szomorú konklúzióval.

Kemény vita lehetett az Alkotmánybíróságon, különösen egyes gyakorló alkesz tagjainak koponyájában (t0bbsz0r el is maradt a d0nteshozatal), a K. Károly igazán szívünkből beszélő népszavazás-kezdeményezését ledorongoló OVB határozat kapcsán. Maga a beadvány a következő kérdést fogalmazta meg „Egyetért-e ön azzal, hogy vendéglátó üzletek vendégeinek a sörért ne kelljen fizetniük?”

Gondolom, még keményebb lehetett a szellemi csata, mint akkor, amikor kisütötték: kábulathoz való jog pedig nincsen. Veszem a bátorságot – mint olyasvalaki, aki már minimum háromszor kis híján bekrepált különféle drogok (alkohol, ilyen—olyan származékok, bagó) összhatása miatt életében – hogy kijelentsem, ez utóbbi megállapításuk a nemlétező kábulathoz való jogomról, amolyan neokon és főleg álszent skizoduma meg ipari méretű hülyeség, ami olyan távol áll a realitásoktól, mint Makó Jeruzsálemtől. Különösen, miután megállapították, azért kell tiltani pl. a mariskát (míg ellenben a pálinka még talán javallott is???), mert az alkoholhoz már olyan k.ra hozzá vagyunk szokva mi magyarok és kiválóan megtanultuk kezelni is. No comment.

Node, az OVB határozat maga fittyet hányt az állapolgárok kábulatra való igényeinek, nem száll ezzel vitába, és sokkal falrengetőbb érvekkel állt elő: aki bódulni akar fizessen, az ingyen sör gondolata egyenesen piactorzító felvetés, ellentétes a piacgazdasággal és ellentétes bizonyos néven nem nevezett nemzetközi szerződésekkel. (Nem vitatva a beadvány kacagtató –bár számomra szimpatikus - abszurditását, azért azokra a nemzetközi szerződésekre én is befizetnék, amikben ez benne foglaltatik, ha valaki ilyet tud, könyörgöm, ne kíméljen…, mert amire az OVB hivatkozott, az így csípőből ökörségnek tűnik ti.: egy 1991--es Európai Megállapodás, ami .kb azt mondja ki, hogy nem lehet egy terméket sem előnyben részesíteni… - az előny ha te gyártod és pl. én nem fizetnek érte? Többet sózhatsz rám ingyen?
Vagy ha a sarki kocsmárosra rájön az ötperc és ingyen kezdi osztogatni a piát, akkor ő egy antikapitalista, piactorzító osztályidegen?

Egyébként pedig ismét elméláztam: vajon csak én vagyok ilyen jogilag mérhetetlenül alulképzett, hogy ez a nem túl kifinomult OVB-s érvrendszer nekem ától cettig egy (újabb) kapitális nagy baromságnak tűnik?

Úgy látszik nem, az AB se nagyon rajongott érte, ezúttal már furmányosabb volt: SZERINTÜK A KÉRDÉS NEM EGYÉRTELMŰ ennél kevés egyértelmőbb kérdést lehet feltenni, igaz ravaszul beleértették az egyértelműségbe azt is, hogy ne járjon beláthatatlan következményekkel a beadvány esetleges végrehajtása. Nincs ebben semmi beláthatatlan, tízmillió, boldog pityókás magyar… Berezeltek, kár, pedig egy pillanatra felcsillant a remény…:-)

A Népszabadság kicsit fanyar humorral megjegyezte: noha a beadvány feltehetően a Fidesz orra alá akart borsot törni, azt biztosan sikerült elérnie, hogy bohócot csinál a magyar alkotmányos berendezkedés egyik alapintézményéből.

Vagy nem inkább az alapintézmény magából?

Persze nem csoda, ha olyan lángelmék üldögélnek benne, mintBihari, Bragyova, Kovács Péter, és a legújabb sztár: Lenkovics.

Az AB határozatot ld ittÉ http://www.mkab.hu/hu/frisshat.htm

Critical mass 2007

Azért van abban valami felemelő, hogy csak úgy végig zúghatsz a rakparton - üvöltött hátra nekem az egyik Iker, Novothny Egy (Ede) miközben nekilódult valami lejtőn, az előtte lévők halálát megvető bátorsággal, nyomában az öccse (bátyja, Bálint, ez mintegy 30 éve képezi családi viták tárgyát, egyezzünk ki döntetlenben) és Toma, természetesen.

Ja, hogyne - húztam utánuk szlalomozva, nehogy már elüssek néhány kéz a kézben tekerésző párocskát, vidám kétévest és pár csávót az extrém sportok szakosztályból. Virágozzék, aki akar, csak ne pont előttem, villant be, de az össznépi hepaj és öröm közepette - ennyi ember és jól érzi magát, ritka feeling ebben a városban - ez eltörpült. Ez elfeledtette még a kamaszkorom óta csak kulminálódó tömegiszonyomat is. Szép is az, amikor anyukák és apukák próbálnak meg összeartani egy bicikliző négy csemetéből álló kis családot, igaz a legkisebb még a gyerekülésből sasol. No csak sasolj - vigyorgok, és a lehetőségekhez képest elszáguldok mellettük. (Azért utólag persze mégis visszasírtuk azt a 2001-es illegális menetet is, különösen az Ikrek, akik akkor még nyomták ezt a biciklisfutárkodást a dj-skedés mellett.)

Még tutibb lett volna az egész, persze, ha hallgatok a józan észre meg a realitásérzékemre és sikerül lebeszélnem a 13 éves Karint arról, hogy VELÜNK akarja végigcsinálni az egészet. De nem jött be (Angel kifejezetten élvezte: hosszas könyörgésemre most sem volt hajlandó eljönni "úgyis tudod, Andris, hogy lehagynátok az első kukánál 192-vel, és én sose érnék a végére, de majd csatlakozom a babakocsis felvonuláshoz ... /pupilláztam egyet, miről maradtam le már megint/ ... Katával. Ja, az már mindjárt más, ott tényleg van mit tolni. Karin közben vihogott, hihetetlen, ilyenkor hogy meg tudják érteni egymást).

De ez a dolog Karinnal végül is várható volt, miután voltam olyan idióta és elmeséltem neki, mi készül idehaza. A kiscsaj, aki otthon amatőr bringaversenyekre jár, teljesen bepörgött, és eltökélte, hogy csak amiatt idejön Stuttgartból, hogy végigtekerjen velünk. És valljuk be ezt valahol meg lehetett érteni - itt kezdődtek a problémák. (A kiscsajnak ez a húzása - és az, hogy azt képzelte, nálunk fogja tölteni a hétvégét, amit még (az elmúlt 13 évben) sosem tett - rajtam kívül csak két nőt készített ki teljesen, az anyját "Ha azt képzeled, Kunzler, hogy elengedem hozzátok egy hétvégére + az Ikrekkel, Tomával, meg veled - ezt úgy tudja mondani, mintha én legalábbis valami autentikus japán átok lennék - egyedül, egy 32000 tüntetésre, hát nagyon tévedsz" és Angelt ("én ezt fonák helyzetet képtelen leszek itt kezelni" - írta nekem reszkető kézzel - ne kezeld, kicsim, csak éld túl, ahogy én is). Végül Karin jött, mert mindig eléri, amit akar, az anyjánál a hivatalos apjánál, és alapvetően nálam (nálunk) is. Azért persze ez nem ennyire napfényes, ahogy ezt írom itt.

Embertelen sokan voltak. Nem tudom, talan nem volt kint 50000 ember, bár bevallom én nem figyeltem, a dugó, meg a tömeg már Újpesten mellbevágó volt. A helyzet úgy pár szakasznyi illegális kerülőút igénybevétele után, úgy Pesten, a Lánchíd tájékán kezdett elviselhetővé válni, akkor kb már tudtunk - abszolút balesetveszélyesen - a fősodorral, úgy halál lassan, talán tizenöttel (jó esetben hússzal) menni. Karint vagy harmincszor elvesztettük valahogy, hol előttünk, hol mögöttünk tekergett teljes eksztázisban. Örültem, komolyan, hogy nem ütött el senkit, és őt se ütötte el senki. De a hangulat - olyan Sziget-feeling - mondhatnám joviális volt, senki sem anyázott, akinek véletlenül a tyúkszemére léptek. Karin azt mondta, még életében nem élvezett ennyire semmit. Összenéztünk Tomával - jó neki, és megfékeztem magam: a Szigetről akkor talán most nem kéne neki beszélni... Miközben Karin ragyogott, éreztem némi elégedettséget: mégse sikerült annyira félre ez a kölyök.

17 07-re célba értünk - kicsit eltököltük az indulást még a Szigeten.

Az is tetszett Karinnak, amikor a végén tényleg belebotlottunk Bodóba - ült és sörözött, ahogy igérte, igaz nem az út közepén, hanem a Pecsánál, KGB-vel, Faludyval, Verával és még néhány lógóssal. Karin le is hordta őket a sárga földig.

Nekem egyedül a végén volt egy kis gondom. A lajtoskocsi nagy ötlet, meg az is, hogy ne csináljunk az egészből vurstlit, de azért a helyzet az, hogy még a lusta erősítés se tudott annyi sört kicipelni, amennyi kellett volna. De mindegy, azért megoldottuk valahogy némi strapával, hogy rettenetesen bemákoljunk a végére. A program se volt túl frenetikus, arra sem vágytam - bár értem, hogy nagy dolog - hogy arra az izényi területre egyszer csak befusson 50000 biciklis, már az ötlettől is kiújult a tömegiszonyom - vagyis elég hamar odébbálltunk, hogy máshol fejezzük be az estét.

Na, pace.

Critical mass

Ismét alkalmunk nyílik demonstrálni, hogy képesek – avagy nem vagyunk képesek -kritikus tömeget alkotni és a critical mass-ból nem lesz a végén critical mess.

Földanyánk ugyan már nem számít rátok, feleim, feladta, de lehet, hogy még tartozunk magunknak annyival, hogy kitekerünk, életünk és tüdőnk kockáztatásával.

Én ki fogok, és gondolom, ti is páran.

A felvonulás 16 órakor kezdődik a XIII. kerületi Újpesti rakpart és Dráva utca sarkától.

Short notice from Europe

(Az, hogy KGB szamon keri rajtam: ugyan miert nem irkalok mar a blogra, az enyhen szolva nem fair, mivel azert nem irkalok, mert – reszben neki koszonhetoen - mindketten halalosan be vagyunk havazva munkaval, es az elmult idoszak egy jelentos reszet - reszben helyette - a repulon vagy vonaton toltottem.)

De az utazgatasnak megvolt az a pozitiv hozadeka, hogy ismet bepillantast nyerhettem a “nyugati, fogyasztoi horcsogtarsadalmak” (copyright Faludy) szeditoen alszent vilagaba.

Megtudtam peldaul egy helyes sved notol Stuttgartban egy fogadason (mikozben egy nemet Brunhilda lelkesen bologatott), hogy Kelet-Europabol azert ozonlenek Nyugatra a bevandorlok - amellett, hogy munkat akarnak – mert ezek tulajdonkeppen olyan bunozok, akik rajottek, hogyha Svedorszagban buknak le sokkal jobban jarnak, mint Kelet-Europaban.

Hogyne – vigyorogtam - mivel keleten le se buknak, mar ha van egy kis sutnivalojuk.

Ezek a bevandorlok – ez nagyon faj nekik. De o persze nem rasszista, nehogy azt kepzeljetek. A Brunhilda aztan hozzam fordult, es erdeklodott: mit keresek en ott, mint osztrak.

Mondanom sem kell, hogy a vigyort nem sikerult letorolni a kepemrol.
Mint osztrak – ez azert nemi magyarazatra szorul, ugye.
Merthogy nem vagyok osztrak.
O azt hitte. (Higyjen, amit akar.)
Hallotta az eloadasomat, amit nemetul tartottam. Osztrakul, jobban mondva - nevetett.

Igen, az hogy Ausztriaban tanultam meg nemetul, es sose volt `hoch-Deutch` a kiejtesem es mar nem is lesz, nem azert mert nem tudnek ugy, csak k.vara nem akarok, dontottem el 13 evesen, valamint az, hogy egyebkent magyar vagyok kerult nekem – nem folytattam, csak vigyorogtam. (12 bordatoresbe 18 evvel ezelott.)

Magyar vagyok, az aztan rendkivuli. Mikor lepunk be az EU-ba? Mert vannak ilyen tervek nem?

Hat hogyne, meg csak harom eve leptunk be.

O.
O, milarepaverzio.
De most annyit beszeltek Bukarestrol, o ezt nem erti.
En se – vigyorogtam tovabb – mert az egy masik orszag. Ugy hivjak: Romania.

De nalunk is nehez az elet. Bizonyara.

Hajjaj – mondom, de meg mennyire.
Ezert akarok kint dolgozni.

Nem akarok – felelem.
Soha nem is akartam.

O ezt nem erti.

En se, de a bordaim egesz biztosak benne.
Es ez mindig igy volt, ezt en mar negy evesen is pontosan tudtam. Azaz pontosan tudtuk Heumannal.

Volt ott egy eredeti pofa, aki arrol probalta meggyozni a sved not – ez volt aztan a rendkivuli – hogy at kene gondolni ezt a dolgot, hogy a vilag gazdagabbik 10 szazaleka eloskodik az eroforrasok 90 szazalekan, mikozben a vilag 90 szazaleka nyomorog.

De mi lesz a sved eletszinvonallal, ha beozonlik az a sok ehes, joval olcsobban dolgozo bevandorlo? – hapogott a sved no. – A tobbi, ebbol a perspektivabol mellekes, barki belathatja.

Semmi – vont vallat a pasi. – Leesik. Legfeljebb eggyel kevesebb autoja lesz, es evente csak egyszer repul a ferje thai szexturara (ezt nem mondta, csak gondolta). Mar most is ez van, tudja. A sved cegek mennek Kinaba, mert az otthoni munkaerot nem hajlandoak megfizetni. Igy is esik. Es a svedek, meg a danok – na, azok aztan kulonben is dying race.

Dying race – ez tetszett. Ez a szoveg bejonne itthon is, mert mi aztan tenyleg dying. Out.

Na de – szolalt meg Brunhilda – azt kepzeljuk el, hogy otven ev mulva a muszlimok atveszik a teljhatalmat.

Hat, igen – vigyorogtam, kb ugy ahogy a Galaxis utikalauzban a Vogon Destructor ship – nem mondhatjak, hogy nem szoltunk elore, konzervativ kulturkereszteny holgyeim es uraim. Tetszett volna intenziv kamatyolasba fogni, ha meg akarjak orizni ketes szupremaciajukat. Persze ezt sem mondtam ki, merthogy bullshit. Muszlim teljhatalom, anyam, a magyar kormany meg masfel millio elso osztalyu kinai emberarut fog importalni, en meg Sanghajban leszek gyermekprostitualt.

Van-e gyerekem – kerdezi a sved no, mert o a karrierje miatt csak egyet birt bevallalni. Mennyi sok penzbe kerul egy gyerek, Istenem. Es a bebisinter, na az aztan. Nekem meg biztos nincs.

Ja, tobben mondtak, hogy nem nezek ki annyinak, amennyi vagyok – vigyorgok tovabb.
De van.

Ezt nem hitte volna.

(Engem is csak az apasagi teszt gyozott meg, mentsegemre legyen mondva, hogy az anyja akarta azt a tesztet, mert o se volt biztos semmiben.) Ezt se mondtam el neki.

Van rola kepem?

Hogyne.
Helyes kiscsaj, Kuncznak hiv, es fogalma sincs, hogy en vagyok az apja.

Feleseg?
Na, az nincs.
(Es a kettonek kulonben sem lenne koze egymashoz. A kiscsajnak, meg a nonek, akit elvennek, ha tudna igent mondani, ha tudna egyaltalan mondani barmit.
En aztan sose mondtam, hogy nem vagyok (vagyunk) egy szanaszetb.tt nemzedek kevesse ertekes tagja(i). Ezt sem mondom.)

Vigyorgok tovabb, mert szemmel lathatoan felderul a kepe. De most nem leszek obszcen. A nokkel (is) tudni kell banni.

Brunhilda, a dromedar – alig 25 es fel fejjel magasabb nalam, pedig nem tartom magam eppen torpenek – felem villogtatja a jeggyurujet, hogy o ferjhez megy. Annyira romlik az eletszinvonala a bevandorlok miatt, hogy ki fog berelni egy kastelyt, minimum negyezer euroba fog kerulni az eskuvoi ruhaja, es a gyuruje, ha netan nem tunt volna fel, akarhanykaratos gyemant.

Feltunt – vigyorgok ra szerenyen, Julianak – az anyam – egy egesz sereg ilyen cucca van, amit idonkent elajandekoz, ha megunja oket.

Csak leszarom. A gyurujet, a kastelyat, es az eskuvojet is. Orul, mint egy gyerek, egy igazi oriascsecsemo, mikozben en – megint – 472 eves Kelet-Europainak erzem magam mellettuk.

Fo, hogy don`t panic.

A kazahok legalabb oszintek. Nem kell nekik demokracia, hallani se akarnak az emberi jogokrol, oszinten rasszistak, de nem is banjak, a viszonylag nepes kozeposztaly mercivel jar es orul, hogy naluk nincs turkmenbasi. Az elnoknek van harom lanya, mint a meseben., az egyik ul az olajiparon, masik a nemzeti teven, a harmadik, gondolom a penzeszsakokon.