Hackerek előre!

Itt az idő, most vagy soha –

Ne arra pazaroljátok az energiáitokat, hogy bosszantó férgekkel, vírusokkal és zombi-PC-kel szórjátok tele a világot, hanem rögvest fogjatok neki a nyugati civilizáció hegemóniájának lerombolásához. Sok nagy Osama, kis laptoppal. Tiétek a világháló.

Ki hitte volna, hogy az amerikai biztonsági rendszer ilyen sebezhetőJ) és ki hitte volna, hogy ezt még tovább reklámozzák egyes abban érdekelt szagértők, hogy rávegyék az amerikai kormányzatot egy 500 millió dolláros, piti beruházásra. Mit tesz Isten, épp a hadügy és a belügy eredményei bizonyulnak a leglesújtóbbnak. Nem mondhatnánk, hogy a spanyol viasz lett itt feltalálva, ez úgymond, köztudott, egy jó ideje és 2001 után viszonylag sokat cikkeztek is róla. Azóta kezdem szétfosni az agyamat tőlükJ)

De jó is az, amikor a világ cyber security nagyágyúi szarrá ülésezik magukat válogatott e-crime kongresszusokon, amin részt vesz a rettegő Nokiától kezdve az FBI-on, a Skype-on és a Helsinki bűnügyi rendőrségen át a Ghánai Nemzeti Bankig mindenki, aki „számít”. A figurát – bár a probléma érzékelhető volt jóval korábban is, részben ezek is csak 2001 után kezdték komolyabbra venni hiába került a cirkusz addig is csillagászati összegekbe, a két torony leomlása után mindjárt más megvilágításba került a történet.

Közben pedig mi meg hackeltünk, amit értünkJ, és itthon a korai időkben nem sok minden volt, kamaszkorunk alapelve: csak azt nem lehet széthackelni, ami nincs, nem is irreális, ha azt vesszük, hogy anno egyes hatósági közegek játékgépnek nézték a számítógépet – nem is tévedtek nagyot - az egyik magyar minisztériumban egy államtitkár? pedig nemrég felháborodva közölte az osztályvezető felettes elvtárssal: hogy „innen mindenkit ki kell rúgni, mer’ ezek csak ülnek és bámulják a tévét (sic!).” Delegalább minket ez a veszély sem fenyegetJ, és azok is végre igazolva érzik magukat, akik szerint eddig is kár volt megválni a hagyományos aktakukac módszerektől – kulcsfontosságú helyeken nem is váltuk meg tőle… Ha leírta volna egy papírra és bedugja a páncélszekrénybe, na akkor azt tutira nem tudtam volna letölteni a világhálórólJ).

Node, a lényeg az, hogy a fejesek ülésezhetnek napestig, ezt a csatát igen nehéz lesz megnyerni – immár az érem másik oldalát is átlátva - mert mindig fog akadni egy kölyök alsó-mocsoládról, aki fityiszt fog mutatni a rendszernek. Ez ugyanis a rendszer kérlelhetetlen belső logikájából fakad. Szar ügy, de ez van.

Úgyhogy, marad a rettegés a köbön, a cyber-biztonsági kutatások finanszírozása, dollárbilliók költése biztonsági rendszerekre és végül a hacker-hadseregek szervezése (ld. Kína?), amivel majd szépen egymást lehet sakkban tartani? Esetleg.

Vagy elkezdhetünk egy másik paradigmában gondolkodni?:

Többek között a szabad inernet-használat korlátozásában, ellenőrzésében, visszafogásában – rettegésünk fokának mértékében.

Az a másk paradigma már úgyis nagyon megy nekünk, hiszen a kockázatkezelés korát éljük (bűnözés, bevándorlók, GMO, etc.) Hol is tartunk éppen? No Mohamed-karikatúra?

Azt a másik paradigmát nagyon sokan szeretnék, nemcsak azok, akik a terroristáktól rettegnek.