2007. május 23., szerda

Havi szavazás az ingyen sörről

A szavazás eredménye a következőképpen alakult:

Akartatok volna ingyen sort?

Nana (8) 31%
Nem, Isten ments (3) 12%
Csak ha nem az adofizetok fizetik (1) 4%
Fizesse az AB es az OVB (3) 12%
Inkabb legalis marijuanat (7) 27%
Csak hetvegen (1) 4%
Penteken is (3) 12%


Ez megerősíteni látszik Heumann elvtárs lényegretörő véleményét, miszerint a blog szűk, ámde kitartó olvasóközönsége - élén a szerzővel:-D - mély morális válságban van. Köszönet Heumann elvtársnak a pontos és precíz megfogalmazásért, mert mi is látszik ebből a szavazásból?
Az elenyésző kisebbség. Vagyis azok elenyésző kisebbsége, akik NEM szeretnének opportunista, piacromboló módon ingyen sörhoz, vagy más nem kevésbé ártalmas droghoz jutni.
LÁTSZÓLAG se a mariska nyert. Vagyis, ha figyelembe vesszük azokat, akik CSAk hétvégén vagy pénteken is ingyen kapni a sört, valójában a sörhasú alkoholisták 47%-os elsöprő győzelmet arattak a legális marihuana alig 27 %-os támogatottságával szemben. A megfelelő sörügyi, parlamenti bizotságban - figyelembe véve KGB, független szakértőnk javaslatát - ezt megfelelőképpen figyelembe kell venni. Vagyis szegény Léderer mellé minimum két Pettkót kell beültetni.
Köszönöm mindenkinek a lelkes részvételt!
Baráti üdvözlettel: Ignis Ardens

2007. május 21., hétfő

Peep-shaw: Casanova tanfolyás 2.

Némi kurzusnév-változtatás után következik a tanfolyás következő, a kritikákra reagálva immár jóval rövidebb, második része.

Mit keresnek a nõk egy férfiben? - szól a mai tanmese. Macsózás, szemkontaktus, technokol rapid a hónod alá, lárifári.

Elfojtva "szexista tapír" rohamaimat - mert azt aztán nem keresik, de tényleg, akkor se, ha igen, legalábbis leszel szíves erre még véletlenül se gondolni, vagy legalább lepődj meg, ha mégis - végül arra a megállapításra jutottam, összegezve 476 évre nyúló tapasztalatomat, hogy mindig mást, mint amit éppen képzelsz.
Nem egy sok vonatkozásban rövid nőm várta volna el, hogy amellett, hogy Don Juan keresztezve Tarzannal és Albert Einsteinnel kismiska hozzám képest, lehetőleg magas szinten olvassak az elméjükben. Vagyis egy olyan intellektuális társalgást folytassak velük, amiben úgy kell azt válaszolnom, amit jóelőre kitaláltak, hogy nem is tudom a kérdést.

Ez egy ideig megfeszített munkát igényel, de egy idő után rutinból, csípőből lenyomod a feladványt a kozmetikai-reklámokból előtipegett modern kozmotyúkok korában. Azokon a csajokon érdemes esetleg hosszabb távon elgondolkozni, akiket nem bírsz hová tenni, másodjára, vagy harmadjára se.

Végül kellő gyakorlat után lehet jutni odáig, hogy már semmin nem lepődsz meg, azon se, ha mégis.

Tanulságképpen hadd szolgáljak egy gyakorlati példával. Dühös nőt vízionáljatok magatok elé, hogy miért, az most teljesen mindegy (ha olyanjuk van, a többségnél tényleg nem oszt nem szoroz). Közel a toporzék, és éppen fedezéket keresel a minden bizonnyal gyönyörű szemeiből sütő gömbvillámok elől. Vészhelyzet. Majd közli veled, hogy azt '"most már inkább" ne. Mindegy mit akartál, eszedbe ne jusson. Felhívni még egyszer, virágot vinni, esetleg megszerelni a kocsiját, érte menni a plázába, színházba vinni, mittudom én.

Itt érdemes gyanút fogni, és a felsoroltakból legalább hármat-négyet végrehajtani. Ez a NEM ugyanis egész pontosan azt jelenti, hogy KURVÁRA. És nkem elhiheted, vérig lesz sértve - teljes joggal - ha kihagysz valamit.

És ne feledjétek, továbbra is a legfontosabb a nő élvezete.

Pace

2007. május 20., vasárnap

Rendőr a lányon? Az erőszak dinamikája

Fiatalkorom egy tetemes hányada az erőszak bűvkörében telt - de mindig fejvesztve próbáltam menekülni minden olyan csoportosulás, szervezet, intézmény, ideológia elől mely az erőszakra épült. Ennek ellenére közvetlen és közvetett tapasztalatom volt bőven, ahogy a hozzám közel állóknak, annak fizikai és szellemi formájából is.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, éveken át jártam először boksz, majd 黑虎拳, Hei Hu Quan edzésekre, birkózni, és egy őrült haverom apjának köszönhetően még valami alapszintű kommandós kiképzésben is volt részem 12-14 éves koromig. Túléltem, és pár dolgot a zsigereimbe vertek, bármilyen hihetetlen: mások emberi méltóságának abszolút tiszteletét. Minket nem az erőszak alkalmazására, hanem kezelésére és fair play alapján működő küzdelemre képeztek ki. Akiről kiderült, hogy képtelen az önkontroll alapjait elsajátítani, azt egyszerűen kizárták.

Ezért és mivel a „civilek” sebezhetőbbek, mint hinnénk, nálunk, odaát Stuttgartban és valahol a susnyásban Dél-Magyarországon, tilos volt minden, nevezzük úgy „külső alkalmazás”. Ez így volt rendjén. Egyetlen külső alkalmazás elég volt ahhoz, hogy befejezd harcművészeti karriered.

A küzdelem vonzott, attól viszont, hogy olyanokat verjek péppé, akik azt se tudják melyik a bal lábuk, akkor se, ha akkora hústorony, mint az Eiffel, akkor se, ha kicsinálta a haveromat, akkor se, ha lek.rvázta és annak is nézte a csajomat, akkor se, ha ő maga annyi kíméletet nem érdemelne, mint egy kiérdemesült csótány, mert egy hatalommániás, arrogáns, önimádó, perverz f.sz.

De soha nem tudtam, és nem tudok elképzelni annál undorítóbb, ocsmányabb, hányadékabb dolgot, minthogy egy ilyen tetű megerőszakoljon bárkit, fizikai vagy szellemi értelemben, mindegy. És az iyen teszi mindezt, bármilyen minőségben: a hatalmával visszaélve. A hatalmával, ami alapvetően nem a plecsnijéből, hanem abból ered, hogy az „erőszak monopóliumával az állam rendelkezik - meg bárki, aki elég erős hozzá” - írta Boda alig 10 éve. És ha igaz Zsanett története - ilyen figuráknak adnak ebben az országban egyenruhát, fegyvert, hivatali minőséget.

Tévedés azt hinni, hogy az eltorzult, autoriter kilengésekre hajló személyiség alapvető jegyei nem felismerhetőek. Beszédstílus, hozzáállás, néhány beszólás: borítékolni lehet, bárkiről, hová tartozik. Lehet, hogy először csak a kínaiakat szidja fröcsögve, lehet, hogy csak az anyádat. Lehet, hogy sose jut el addig, hogy üssön. Van aki eljut, van aki ezt csak otthon műveli, van aki tovább lép. Az erőszak dinamikájáról azt kell tudni, hogy spirális, és az intenzitása az idő előrehaladtával nő. Mindegy, tartsd magad távol tőlük, ha tudod.

Mivel nekem volt olyan ismerősöm, aki a testületnél kötött ki, hogy immár nagyüzemben élhesse ki szadista hajlamait és nem azért mert megtért (olyan is volt), nem voltam meglepve különösebben, és mégis. Egy fiatal lányra rámászni úgy, hogy mi öten vagyunk, öt puhapöcsű pudlibilder, akinek ettől áll fel, mindennek a minősített esete. Olyan, amitől könnyen elszáll az ember 20 éven át bevésődött önkontrollja, és valami könyörtelenül azt súgja, mégis csak megérné fellógatni az ilyeneket a töküknél fogva pár órára valami hegyes dologra. Persze nem fogjuk.

2007. május 17., csütörtök

Peep-shaw sorozat: Casanovak előre 1.

Hogy ne röhögjem betegre magam, meg kellett kapaszkodnom a szék támlájában.
Idézet következik:

„András, ez a jótanács nagyon fontos a csajozásnál
Szia András!
Gondolkoztál már azon, miért van néhány, egyáltalán nem nagy szám pasinak, olyan gyönyörű barátnője? Mi a fenéért vannak azok a jó csajok ilyen pasikkal?”

Nem, de ez lehet, hogy azért van, mert a csajok 90%-a, ha rávigyorgok, maga mögé hajítja ami még rajta van, bár nem tartom magam éppen nagy számnak. Kamaszkorom alapélménye pedig az volt, - hiába, így voltam genetikailag kódolva - hogy egy jó részük azért tud, alapszinten, úgy értem, alapfelfekvésben érdekelni. Az élmény kölcsönös volt, a felfekvés is.

„És az nem hihetetlen számodra, hogy mennyi idõt töltünk különbözõ dolgok megtanulásával, de azon még csak nem is gondolkozunk el, hogy megtanuljuk, hogyan kell egy nõt elcsábítani? Pedig ez a tudás is, mint minden más, megtanulható! Nekünk pedig pont ez a célunk, hogy megtanítsuk neked, hogyan kell elcsábítani a nõket!”

Nekem, ez jó. Namost, MézgaGéza, személyes tapasztalat, hogy ez vagy van, vagy nincs. Ezen nem gondolkodni kell, ezt nem tanulni kell, hanem CSINÁLNI, BM. Együtt kell rezegni az univerzummal. Még beszélni se kell hozzá. Genetikailag vagy kódolva.
Nem tanácsolnám az elmélyült elméleti képzést. Még átlag alatti IQ-val is felismerhetően nagyon átlátszó eredményekhez vezet. Be yourself, no matter what they say. Nő annyi van, mint égen a csillag, ÉS FANTASZTIKUSAK, EGYTŐL EGYIG - véltem én 16 éves fejjel, amikor átlagban kettőt próbáltam leszedni magamról és a gitárról egy-egy buli után. Noblesse oblige, gondoltam, és megtettem minden tőlem telhetőt, hogy kölcsönös megelégedéssel távozzunk. Nem nagyon fordult meg a fejemben, hogy nem rezgünk ezen a téren egy hullámhosszon. Szerintem nekik se.

Mire 18 lettem már árnyaltabb képet alkottam, úgy a 138. megvoltot követően.

Erről jut eszembe, viszont érdemes tenni róla, hogy érdekeljed őket, vagy bárkit ezen a szargolyón, Abszurdisztánban- ehhez mondjuk, nem árt, ha némi érdeklődést ki bírsz csiholni magadból, úgy általában a világ és a nők iránt. Főként, ha nem érzed azt, hogy akivel szemben ülsz per pillanat a világ legcoolosabb csaja, minimum bizonyos számokkal körülírható tekintetben, hagyd a francba. A csömör ordít.

„Ahhoz, hogy sikered legyen a nõknél, nem kell, hogy jóképû legyél, sem az, hogy sok pénzed legyen. (Ezek persze nyilván segítenek, de egyáltalán nem ezek a legfontosabbak!)”

Naná, mert a rezgés a fontos.

„Amire szükséged van, az nem más, mint néhány alapvetõ információ arról, mit is keres egy nõ egy férfiben, mit kell tegyél ahhoz, hogy a nõk vonzódjanak hozzád!”

Hát, ez az, hogy semmit, csak aztán győzd magadról levakarni őket. Megérzik, ha rajonganak értük. Erre kiváló szenzoraik vannak.

„Elõször is tudnod kell, hogy a nõk teljesen máshogy mûködnek, mint a férfiak. Oké, ezt eddig is tudtad, de amibe talán még nem gondoltál bele, az hogy a nõk tényleg NAGYON máshogy mûködnek...”

Gondolj menstruáló anyádra, mindjárt képben leszel.

„A legtöbb férfi valahogy úgy képzeli el álmai randiját, hogy egy bombanõ "elkapja" és olyan fantasztikus szexben részesíti, amit eddig elképzelni sem bírt.”
Néha kell kompromisszumokat kötni. És bunkózni nem lehet velük, semmilyen körülmények között. Inkább nyisd ki előtte az ajtót, és ne hagyd feministázni, ő se arra vágyik. De azt még senki se kérte ki magának, hogy látta rajtam, hogy kell (ha ő is akarja). Nagyon. Ja, és hogy a klasszikusokat idézzem, genetikailag kódolt sorstársaim: „Nálam legfontosabb a NŐ élvezete.”

„Ha a nõ intelligens, kedves, elragadó a személyisége, stb. az jó, de egyáltalán nem ez a legfontosabb, nem igaz? :-)”

Engem, mindennek ellenére, egyedül a nők nem adtak fel soha. Ez fényesen bizonyítja imádnivaló irracionalitásukat. Akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor én egyetlen racionális érvet sem tudtam volna felhozni magam mellett. Intuitív zsenik.

„Nos, a legtöbb lány esetében ez teljesen máshogy van! Õk olyan férfivel szeretnének randizni, aki bókol nekik, szereti õket, és aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Elég régimódinak hangzik, de ez az igazság.”

Értsd: 3 nap után elképzeli, hogyan fogtok családot alapítani. Nem vicc. Időben kell lépni.
Aztán elmúlik. De az tény, hogy már csak azért sem érdemes futtatni őket, mert nincs rosszabb, mint egy nő, aki nem érzi magát biztonságban. Inkább rúgd ki, egyszerűbb és őszintébb. És főleg, kevésbé szadista.

„Persze a nõknek is számít a kinézet és a szex is, de sokkal, sokkal kevésbé, mint nálunk, férfiaknál. Sokkal inkább vannak egy olyan férfivel, aki kedves hozzájuk, szereti õket.”

Elnézést a gyengébb idegzetű idealistáktól, de nem becsülném le a nők szex iránti őszinte és dicséretes elkötelezettségét. Engem sokszor - pozitívan - meg tudtak lepni azzal, milyen tempóban rángatják le a gatyámat. Nem bántam, ők se. És nem gondolom, hogy ebben lenne bármi sértő rájuk nézve.

Szűzlánnyal pedig kétszer volt dolgom mindösszesen életemben, fel is írtam a naptárba, mindkétszer annyira meglepett, hogy az egyiket aztán el akartam venni. A másikat szerencsére nem.

„A legfontosabb dolog a csajozásnál az, hogy megadd a nõnek, amire vágyik!(Ne pedig azt, amire csak te hiszed, hogy vágyik.)”

A spanyolviaszt lásd fent.

„Következõ levelünkben, melyet holnap (2007-05-18) reggel küldünk el neked, ezt fogjuk részletesen tárgyalni: Mit keresnek a nõk egy férfiben?
Üdvözlettel: A CsajozasiTanacsok.hu csapata”

Már alig várom, komolyan:-D.
Ld. Bővebben: http://www.csajozasitanacsok.hu/?cikk=87
Nem én írtam, nehogy megvegye valaki. Én szóltam.
De minden épelméjű csajnak hasznos lehet tudni, hogy pontosan mely mondatok után fogják végérvényesen menekülőre.

Pl.: "És, talán tiltja a vallásod, hogy más férfiakkal teázz? Ahh, értem, tehát akkor most tilos más férfiakkal beszélgetned? Nem randizni hívtalak, csak egy teára, nem hiszem, hogy ez ellen bármi kifogása lenne a barátodnak. Én legalábbis biztos nem tiltanám meg neked, hogy más fiúkkal teázz, amíg csak teázol velük..."

Mindjárt behányok, tényleg.

IGNIS ARDENS ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR - VIP LISTA

Eléhető ld. a blog jobb oldalán a linket.
Folyamatosan frissítve.
PACE

2007. május 15., kedd

Kender – a zéró tolerancia országában

Megjegyzem, a cím több szempontból félrevezető.

1.Egyrészt nem vettem részt a debreceni kenderdemonstráción, amit szétvertek a rohamnyugdíjasok? - mert a Margit-szigeten ejtőztünk. Ott senki se balhézott.

2. Másrészt Bodával, Tomával és az Ikrekkel közös, kis kenderültetvényünk, köszöni szépen jól van a hátsó balkonon, azért a miénken, mert történelmileg úgy alakult, hogy én majrézok a legkevésbé. Van ezen az ültetvényen szám szerint annyi növényke, ahányan vagyunk, hogyha összejövünk nálunk együttesen is úgy tudjuk átadni magunkat a no para élvezetének, hogy mégis mindenki a saját kenderkéjét füstöli. És nagyon vigyázunk, hogy még véletlenül se lépjük át a csekély mennyiség határát vagy adjunk át egymásnak egy adagot )mert akkor ugye előlépünk mindjárt terjesztővé, bűnelküvetővé, tököm tudja, mivé). Ha mégis közelítenénk a kiszabott csekély mennyiséget, meghívjuk szamizdat egy kis free inhalálásra a környékbeli srácokat a Szigeten, aztán hajrá, indulhat a party – a balkon alatt. Néha a tréfásabb kedvű hatósági közegek is beúsznak a képbe és szaglásznak.

3. Harmadrészt, tájékoztatásul közlöm, hogy mi magyarok csak amúgy de facto vagyunk zéró toleránsak, mert valójában mi egy ilyen átmenet vagyunk az übercool hollandok, meg a hipokrita neokon amerikai drogpolitika között, és még nem indítottunk teljes fronton totális háborút a drogfogyasztás abszolút felszámolására, kezdve, mert lássuk be mindenki szereti a könnyebbik végét megfogni a dolgoknak - még a dolga végezetlen zsernyák is - kezdve tehát az erkölcstelen, antiszociális és Istennek igencsak nem kedves mariskafogyasztók csekély tömegein. Ugyanis a heroinistával a neokonok se tudnak, mit kezdeni, várják, hogy kínok között fejezze be elfajzott életét. A dolog lényege, hogy valójában ott már nincs közlés, ami átér.

DE MI nem rögvest lecsukjuk az antiszociális és erkölcstelen drogfogyasztókat, hanem terápiás, ambuláns fejtágításban (értsd kezelésben) is/vagy részesítjük őket. Az átütő sikerre élő példa a felfelé ívelő számú, statisztikailag fejtágított jórészt alkalmi fogyasztó személy, meg néhány masszívan drogozó, halott ismerősöm, aki valóban érdemi kezelésre szorult volna, ami nemigen van/nincs, és még pár, aki túlélte (a kezelést), de minek. Megjegyzem, aki megúszta, az sose volt függő, max alkalmi szívásban részesítette magát, mert a függő, amellett, hogy azt aztán már semmi sem érdekli a sejtek szintjén leélt életén túl, egy kendertüntetés a legkevésbé, arról ismerszik meg, hogy rendszerint nem ússza meg. Se így, se úgy


Ez mind rendben is volna (dehogy van rendben: mert se a neokon, se ez a kutyult drogpol nem hatékony.)

De ne legyünk álszentek. Könyörgöm. Ebben az országban, ahol a valóságban 900000-re tehető a patológiás, krónikus, gyakorló, alkalmi alkoholisták száma, vagy ahol exponenciálisan nő a nikotintól tüdőrákos betegek száma, a koffein és altatófüggő, fejfájáscsillapító, idenyugtató függő anyukákról nem is beszélve, akik időnként egy kis konyakkal is ráerősítenek... Itt, szar ügy, de nem a kender a mi fő problémánk, soha nem is volt és soha nem is lesz, mint ahogy sehol sem az, harcoljunk inkább az ufókkal, az valóságosabb kockázat – (Az igazi kábszeres – megsúgom – speciálisan képzett vegyész és biokémikus is egyszerre, megszámlálhatatlan-féle anyagot tud célra orientáltan felhasználni).

Nem a kender tehát itt a fő gond, de az mégis tiltott, míg az alkoholt, cigarettát,kávét, teát, kólát, a stillnoxot meg az eleniumot mégse akarja betiltani a kutya se. Eszébe se jut senkinek ekkora állatság.

Az viszont eszükbe jut, hogy jól bepiálva persze, mielőtt aktívan gyakoroljuk az aznap esti terror a családban erőszakkal műsort az asszonyon meg a kölykökön, még kimegyünk és kiuszítunk magunk mellé pár rohamnyugdíjast tojással, üvegekkel, kereplővel, lehetőleg olyanokat, akik nem tudják megkülönböztetni egymástól a kendert meg a tulipánt – mindkettőből készülhet pálesz, hogyne - és ha azt mondod nekik, hogy metadon, azt hiszik káromkodsz. Haladó szellemű gyakorlat, lássuk be.

2007. május 3., csütörtök

Kedves passzív olvasók

Mióta a 140-es IQ és Én megoldottuk a látogatók számlálását a blogon azt tapasztalom, egyre többen jártok erre –

Külön köszönet ezért.

Még hálásabb tudnék lenni, ha meg is nyilvánulnátok olykor.

Lássuk az esetleges visszatartó erőket:

1. A kommentek elküldése – a látszat csal – végtelenül egyszerű, nem kell hozzá se emilcím, se anyád neve, se blogcím. Ha ugyanis nincs gugli account (az se egy ördöngősség) anonymusként is be lehet jelentkezni, aztán ha olyanja van valakinek, persze megoszthatja velem a fent felsorolt információkat vagy bármit, ami jól esik neki.

2. Szavazni még egyszerűbb. Ahhoz csak klikkelni kell a megfelelő mezőbe.

3. Sugárzó hülyeségem vagy intelligenciám némít el Benneteket. Ne tegye. Nyugodtan beszólhattok.

4. Ismeretlen terepen bizonytalanul érzitek Magatokat. Az élethez kell egy kis kakaó meg exhibicionizmus. Én se ismerlek Benneteket, csak írok itt a vakvilágba. De a blog állandó, visszatérő szereplőinek rövid bemutatását tervezem, ha addig el nem intéznek.

5. Le vagytok lassulva, tél vége, tavasz van. Ez elmúlik…

Egyszóval: olvassatok, szavazzatok, írjatok.

Pace

2007. május 2., szerda

Elnöki vétó az iraki kivonulásra

Nekem valahogy duplawéről mostanában mindig Enver Hodzsa, az imperialisták láncos egere jut eszembe, vagyis leginkább az imperialista láncos egér képzete, mivel erről az albán ex-zsebdiktátorról vajmi keveset tudok. A tagadhatatlanul imperialista George Duplawé Bush viszont kísértetiesen emlékeztet egy sarokbaszorított rágcsálóra, ami éppen harapni készül.

De a viccet félre téve az Elnök visszavág zwei, az Úr a sötétből 3 és a Rettegjetek kódtörők 4 folytatásos rémdrámák újabb epizódjában Duplawé megneszelve, hogy hihetetlenül sikeres Irak-politikája újabb csapást szenvedne a túlzottan korai amerikai csapatkivonás időpontjának meghatározásával, ravaszul megvétózta azt. Nesze neked ellenzéki Kongresszus.

“Setting a deadline for withdrawal is setting a date for failure, and that would be irresponsible,” Bush said. “It makes no sense to tell the enemy when you plan to start withdrawing.”
Vagyis: a csapatkivonás időpontjának kijelölése, a kudarc dátumának kijelölése, felelőtlenség lenne - nincs értelme megmondani az ellenségnek, mikor vonulunk ki…
Vow.

A kudarc dátuma, Einstein, az a dátum, amikor végképp becsődölt az amerikai iraki szerepvállalás, ott valahol az elején. Múlt idő. Full stop. A csapatkivonás maximum azoknak is nyilvánvalóvá teszi, akik ezt nem látták be EDDIG – minthogy abban a pillanatban ki fog törni Irakban a polgárháború, amint kiteszitek onnan a lábatokat, legalábbis minden jel arra mutat.

Kicsit cizelláltabban, avatottabb szerzőktől:

"... a körülmények korántsem normálisak. Irakban a helyzet napról napra romlik, és nemcsak hogy a fény nem látszik az alagút végén, hanem egyre inkább fenyeget az ország totális káoszba süllyedése. Az iraki jelenlét az elviselhetőség határát súroló katonai veszteségekkel (több mint háromezer amerikai halott) jár, rengeteg pénzébe (eddig 350 milliárd dollárjába) kerül az amerikai adófizetőknek, és érezhetően korlátozza Amerika cselekvőképességét más területeken. És ezért minden kétséget kizáróan a Bush-adminisztráció a felelős.
Lehet, hogy az iraki háború túlságosan ambiciózus célja – Irak mintademokráciává változtatása, melynek példáját közel-keleti országok sora követi – eleve megvalósíthatatlan volt. De az meg biztos, hogy a Bush-adminisztráció a háború katonai értelemben vett megnyerése után mindent elkövetett, hogy a sikernek esélye se legyen. Ezt tovább súlyosbította az a valóságtól teljesen elrugaszkodott kincstári optimizmus, amely a legutóbbi hetekig haladást látott ott, ahol fokozódó káosz van, és legfeljebb a haladás ütemével volt elégedetlen."
Neményi: Hogyan tovább Irakban, Beszélő, http://beszelo.c3.hu/cikkek/hogyan-tovabb-irakban