Rendőr a lányon? Az erőszak dinamikája

Fiatalkorom egy tetemes hányada az erőszak bűvkörében telt - de mindig fejvesztve próbáltam menekülni minden olyan csoportosulás, szervezet, intézmény, ideológia elől mely az erőszakra épült. Ennek ellenére közvetlen és közvetett tapasztalatom volt bőven, ahogy a hozzám közel állóknak, annak fizikai és szellemi formájából is.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, éveken át jártam először boksz, majd 黑虎拳, Hei Hu Quan edzésekre, birkózni, és egy őrült haverom apjának köszönhetően még valami alapszintű kommandós kiképzésben is volt részem 12-14 éves koromig. Túléltem, és pár dolgot a zsigereimbe vertek, bármilyen hihetetlen: mások emberi méltóságának abszolút tiszteletét. Minket nem az erőszak alkalmazására, hanem kezelésére és fair play alapján működő küzdelemre képeztek ki. Akiről kiderült, hogy képtelen az önkontroll alapjait elsajátítani, azt egyszerűen kizárták.

Ezért és mivel a „civilek” sebezhetőbbek, mint hinnénk, nálunk, odaát Stuttgartban és valahol a susnyásban Dél-Magyarországon, tilos volt minden, nevezzük úgy „külső alkalmazás”. Ez így volt rendjén. Egyetlen külső alkalmazás elég volt ahhoz, hogy befejezd harcművészeti karriered.

A küzdelem vonzott, attól viszont, hogy olyanokat verjek péppé, akik azt se tudják melyik a bal lábuk, akkor se, ha akkora hústorony, mint az Eiffel, akkor se, ha kicsinálta a haveromat, akkor se, ha lek.rvázta és annak is nézte a csajomat, akkor se, ha ő maga annyi kíméletet nem érdemelne, mint egy kiérdemesült csótány, mert egy hatalommániás, arrogáns, önimádó, perverz f.sz.

De soha nem tudtam, és nem tudok elképzelni annál undorítóbb, ocsmányabb, hányadékabb dolgot, minthogy egy ilyen tetű megerőszakoljon bárkit, fizikai vagy szellemi értelemben, mindegy. És az iyen teszi mindezt, bármilyen minőségben: a hatalmával visszaélve. A hatalmával, ami alapvetően nem a plecsnijéből, hanem abból ered, hogy az „erőszak monopóliumával az állam rendelkezik - meg bárki, aki elég erős hozzá” - írta Boda alig 10 éve. És ha igaz Zsanett története - ilyen figuráknak adnak ebben az országban egyenruhát, fegyvert, hivatali minőséget.

Tévedés azt hinni, hogy az eltorzult, autoriter kilengésekre hajló személyiség alapvető jegyei nem felismerhetőek. Beszédstílus, hozzáállás, néhány beszólás: borítékolni lehet, bárkiről, hová tartozik. Lehet, hogy először csak a kínaiakat szidja fröcsögve, lehet, hogy csak az anyádat. Lehet, hogy sose jut el addig, hogy üssön. Van aki eljut, van aki ezt csak otthon műveli, van aki tovább lép. Az erőszak dinamikájáról azt kell tudni, hogy spirális, és az intenzitása az idő előrehaladtával nő. Mindegy, tartsd magad távol tőlük, ha tudod.

Mivel nekem volt olyan ismerősöm, aki a testületnél kötött ki, hogy immár nagyüzemben élhesse ki szadista hajlamait és nem azért mert megtért (olyan is volt), nem voltam meglepve különösebben, és mégis. Egy fiatal lányra rámászni úgy, hogy mi öten vagyunk, öt puhapöcsű pudlibilder, akinek ettől áll fel, mindennek a minősített esete. Olyan, amitől könnyen elszáll az ember 20 éven át bevésődött önkontrollja, és valami könyörtelenül azt súgja, mégis csak megérné fellógatni az ilyeneket a töküknél fogva pár órára valami hegyes dologra. Persze nem fogjuk.