Kender – a zéró tolerancia országában

Megjegyzem, a cím több szempontból félrevezető.

1.Egyrészt nem vettem részt a debreceni kenderdemonstráción, amit szétvertek a rohamnyugdíjasok? - mert a Margit-szigeten ejtőztünk. Ott senki se balhézott.

2. Másrészt Bodával, Tomával és az Ikrekkel közös, kis kenderültetvényünk, köszöni szépen jól van a hátsó balkonon, azért a miénken, mert történelmileg úgy alakult, hogy én majrézok a legkevésbé. Van ezen az ültetvényen szám szerint annyi növényke, ahányan vagyunk, hogyha összejövünk nálunk együttesen is úgy tudjuk átadni magunkat a no para élvezetének, hogy mégis mindenki a saját kenderkéjét füstöli. És nagyon vigyázunk, hogy még véletlenül se lépjük át a csekély mennyiség határát vagy adjunk át egymásnak egy adagot )mert akkor ugye előlépünk mindjárt terjesztővé, bűnelküvetővé, tököm tudja, mivé). Ha mégis közelítenénk a kiszabott csekély mennyiséget, meghívjuk szamizdat egy kis free inhalálásra a környékbeli srácokat a Szigeten, aztán hajrá, indulhat a party – a balkon alatt. Néha a tréfásabb kedvű hatósági közegek is beúsznak a képbe és szaglásznak.

3. Harmadrészt, tájékoztatásul közlöm, hogy mi magyarok csak amúgy de facto vagyunk zéró toleránsak, mert valójában mi egy ilyen átmenet vagyunk az übercool hollandok, meg a hipokrita neokon amerikai drogpolitika között, és még nem indítottunk teljes fronton totális háborút a drogfogyasztás abszolút felszámolására, kezdve, mert lássuk be mindenki szereti a könnyebbik végét megfogni a dolgoknak - még a dolga végezetlen zsernyák is - kezdve tehát az erkölcstelen, antiszociális és Istennek igencsak nem kedves mariskafogyasztók csekély tömegein. Ugyanis a heroinistával a neokonok se tudnak, mit kezdeni, várják, hogy kínok között fejezze be elfajzott életét. A dolog lényege, hogy valójában ott már nincs közlés, ami átér.

DE MI nem rögvest lecsukjuk az antiszociális és erkölcstelen drogfogyasztókat, hanem terápiás, ambuláns fejtágításban (értsd kezelésben) is/vagy részesítjük őket. Az átütő sikerre élő példa a felfelé ívelő számú, statisztikailag fejtágított jórészt alkalmi fogyasztó személy, meg néhány masszívan drogozó, halott ismerősöm, aki valóban érdemi kezelésre szorult volna, ami nemigen van/nincs, és még pár, aki túlélte (a kezelést), de minek. Megjegyzem, aki megúszta, az sose volt függő, max alkalmi szívásban részesítette magát, mert a függő, amellett, hogy azt aztán már semmi sem érdekli a sejtek szintjén leélt életén túl, egy kendertüntetés a legkevésbé, arról ismerszik meg, hogy rendszerint nem ússza meg. Se így, se úgy

Ez mind rendben is volna (dehogy van rendben: mert se a neokon, se ez a kutyult drogpol nem hatékony.)

De ne legyünk álszentek. Könyörgöm. Ebben az országban, ahol a valóságban 900000-re tehető a patológiás, krónikus, gyakorló, alkalmi alkoholisták száma, vagy ahol exponenciálisan nő a nikotintól tüdőrákos betegek száma, a koffein és altatófüggő, fejfájáscsillapító, idenyugtató függő anyukákról nem is beszélve, akik időnként egy kis konyakkal is ráerősítenek... Itt, szar ügy, de nem a kender a mi fő problémánk, soha nem is volt és soha nem is lesz, mint ahogy sehol sem az, harcoljunk inkább az ufókkal, az valóságosabb kockázat – (Az igazi kábszeres – megsúgom – speciálisan képzett vegyész és biokémikus is egyszerre, megszámlálhatatlan-féle anyagot tud célra orientáltan felhasználni).

Nem a kender tehát itt a fő gond, de az mégis tiltott, míg az alkoholt, cigarettát,kávét, teát, kólát, a stillnoxot meg az eleniumot mégse akarja betiltani a kutya se. Eszébe se jut senkinek ekkora állatság.

Az viszont eszükbe jut, hogy jól bepiálva persze, mielőtt aktívan gyakoroljuk az aznap esti terror a családban erőszakkal műsort az asszonyon meg a kölykökön, még kimegyünk és kiuszítunk magunk mellé pár rohamnyugdíjast tojással, üvegekkel, kereplővel, lehetőleg olyanokat, akik nem tudják megkülönböztetni egymástól a kendert meg a tulipánt – mindkettőből készülhet pálesz, hogyne - és ha azt mondod nekik, hogy metadon, azt hiszik káromkodsz. Haladó szellemű gyakorlat, lássuk be.