Short notice from Europe

(Az, hogy KGB szamon keri rajtam: ugyan miert nem irkalok mar a blogra, az enyhen szolva nem fair, mivel azert nem irkalok, mert – reszben neki koszonhetoen - mindketten halalosan be vagyunk havazva munkaval, es az elmult idoszak egy jelentos reszet - reszben helyette - a repulon vagy vonaton toltottem.)

De az utazgatasnak megvolt az a pozitiv hozadeka, hogy ismet bepillantast nyerhettem a “nyugati, fogyasztoi horcsogtarsadalmak” (copyright Faludy) szeditoen alszent vilagaba.

Megtudtam peldaul egy helyes sved notol Stuttgartban egy fogadason (mikozben egy nemet Brunhilda lelkesen bologatott), hogy Kelet-Europabol azert ozonlenek Nyugatra a bevandorlok - amellett, hogy munkat akarnak – mert ezek tulajdonkeppen olyan bunozok, akik rajottek, hogyha Svedorszagban buknak le sokkal jobban jarnak, mint Kelet-Europaban.

Hogyne – vigyorogtam - mivel keleten le se buknak, mar ha van egy kis sutnivalojuk.

Ezek a bevandorlok – ez nagyon faj nekik. De o persze nem rasszista, nehogy azt kepzeljetek. A Brunhilda aztan hozzam fordult, es erdeklodott: mit keresek en ott, mint osztrak.

Mondanom sem kell, hogy a vigyort nem sikerult letorolni a kepemrol.
Mint osztrak – ez azert nemi magyarazatra szorul, ugye.
Merthogy nem vagyok osztrak.
O azt hitte. (Higyjen, amit akar.)
Hallotta az eloadasomat, amit nemetul tartottam. Osztrakul, jobban mondva - nevetett.

Igen, az hogy Ausztriaban tanultam meg nemetul, es sose volt `hoch-Deutch` a kiejtesem es mar nem is lesz, nem azert mert nem tudnek ugy, csak k.vara nem akarok, dontottem el 13 evesen, valamint az, hogy egyebkent magyar vagyok kerult nekem – nem folytattam, csak vigyorogtam. (12 bordatoresbe 18 evvel ezelott.)

Magyar vagyok, az aztan rendkivuli. Mikor lepunk be az EU-ba? Mert vannak ilyen tervek nem?

Hat hogyne, meg csak harom eve leptunk be.

O.
O, milarepaverzio.
De most annyit beszeltek Bukarestrol, o ezt nem erti.
En se – vigyorogtam tovabb – mert az egy masik orszag. Ugy hivjak: Romania.

De nalunk is nehez az elet. Bizonyara.

Hajjaj – mondom, de meg mennyire.
Ezert akarok kint dolgozni.

Nem akarok – felelem.
Soha nem is akartam.

O ezt nem erti.

En se, de a bordaim egesz biztosak benne.
Es ez mindig igy volt, ezt en mar negy evesen is pontosan tudtam. Azaz pontosan tudtuk Heumannal.

Volt ott egy eredeti pofa, aki arrol probalta meggyozni a sved not – ez volt aztan a rendkivuli – hogy at kene gondolni ezt a dolgot, hogy a vilag gazdagabbik 10 szazaleka eloskodik az eroforrasok 90 szazalekan, mikozben a vilag 90 szazaleka nyomorog.

De mi lesz a sved eletszinvonallal, ha beozonlik az a sok ehes, joval olcsobban dolgozo bevandorlo? – hapogott a sved no. – A tobbi, ebbol a perspektivabol mellekes, barki belathatja.

Semmi – vont vallat a pasi. – Leesik. Legfeljebb eggyel kevesebb autoja lesz, es evente csak egyszer repul a ferje thai szexturara (ezt nem mondta, csak gondolta). Mar most is ez van, tudja. A sved cegek mennek Kinaba, mert az otthoni munkaerot nem hajlandoak megfizetni. Igy is esik. Es a svedek, meg a danok – na, azok aztan kulonben is dying race.

Dying race – ez tetszett. Ez a szoveg bejonne itthon is, mert mi aztan tenyleg dying. Out.

Na de – szolalt meg Brunhilda – azt kepzeljuk el, hogy otven ev mulva a muszlimok atveszik a teljhatalmat.

Hat, igen – vigyorogtam, kb ugy ahogy a Galaxis utikalauzban a Vogon Destructor ship – nem mondhatjak, hogy nem szoltunk elore, konzervativ kulturkereszteny holgyeim es uraim. Tetszett volna intenziv kamatyolasba fogni, ha meg akarjak orizni ketes szupremaciajukat. Persze ezt sem mondtam ki, merthogy bullshit. Muszlim teljhatalom, anyam, a magyar kormany meg masfel millio elso osztalyu kinai emberarut fog importalni, en meg Sanghajban leszek gyermekprostitualt.

Van-e gyerekem – kerdezi a sved no, mert o a karrierje miatt csak egyet birt bevallalni. Mennyi sok penzbe kerul egy gyerek, Istenem. Es a bebisinter, na az aztan. Nekem meg biztos nincs.

Ja, tobben mondtak, hogy nem nezek ki annyinak, amennyi vagyok – vigyorgok tovabb.
De van.

Ezt nem hitte volna.

(Engem is csak az apasagi teszt gyozott meg, mentsegemre legyen mondva, hogy az anyja akarta azt a tesztet, mert o se volt biztos semmiben.) Ezt se mondtam el neki.

Van rola kepem?

Hogyne.
Helyes kiscsaj, Kuncznak hiv, es fogalma sincs, hogy en vagyok az apja.

Feleseg?
Na, az nincs.
(Es a kettonek kulonben sem lenne koze egymashoz. A kiscsajnak, meg a nonek, akit elvennek, ha tudna igent mondani, ha tudna egyaltalan mondani barmit.
En aztan sose mondtam, hogy nem vagyok (vagyunk) egy szanaszetb.tt nemzedek kevesse ertekes tagja(i). Ezt sem mondom.)

Vigyorgok tovabb, mert szemmel lathatoan felderul a kepe. De most nem leszek obszcen. A nokkel (is) tudni kell banni.

Brunhilda, a dromedar – alig 25 es fel fejjel magasabb nalam, pedig nem tartom magam eppen torpenek – felem villogtatja a jeggyurujet, hogy o ferjhez megy. Annyira romlik az eletszinvonala a bevandorlok miatt, hogy ki fog berelni egy kastelyt, minimum negyezer euroba fog kerulni az eskuvoi ruhaja, es a gyuruje, ha netan nem tunt volna fel, akarhanykaratos gyemant.

Feltunt – vigyorgok ra szerenyen, Julianak – az anyam – egy egesz sereg ilyen cucca van, amit idonkent elajandekoz, ha megunja oket.

Csak leszarom. A gyurujet, a kastelyat, es az eskuvojet is. Orul, mint egy gyerek, egy igazi oriascsecsemo, mikozben en – megint – 472 eves Kelet-Europainak erzem magam mellettuk.

Fo, hogy don`t panic.

A kazahok legalabb oszintek. Nem kell nekik demokracia, hallani se akarnak az emberi jogokrol, oszinten rasszistak, de nem is banjak, a viszonylag nepes kozeposztaly mercivel jar es orul, hogy naluk nincs turkmenbasi. Az elnoknek van harom lanya, mint a meseben., az egyik ul az olajiparon, masik a nemzeti teven, a harmadik, gondolom a penzeszsakokon.